Ad.1.: Egy rakás szerencsétlenség vagyok. Megbotlom a saját lábamban, belerúgok a küszöbbe, lábközépcsontrepedés. Dugig tömött vonaton nem tudok hova lépni, nekilöknek egy mázsás babakocsit a már amúgy is sérült lábamra, eltörik a kislábujjam. Szopok 6 órát egy nagy adag trüffellel az osztálynak, annyi reakciót se kapok, hogy baz'meg, te kurva, ez ehetetlen. Barátom szabadságon van, de amikor beugrottam a gyógyszeremért hozzá, kábé észre se vett, annyira bele volt mélyedve a játékba. Előkészítőre menet alig bírtam megállni, hogy elbőgjem magam, erre még a kaller is elkezdett velem kekeckedni, hogy az aznap vásárolt jegy nem jó, mert nem géppel nyomtatott (Vác-Alsón nincs gép). Szombat reggel minden csöves megtalált a trolimegállóban (10 perc alatt 5)... Ha van nálam kaja, azt oda szoktam adni, de nem volt. És pénzem se, hála a BKV pofátlan árainak. Előkészítőn elvágom az ujjam a WC-papírral, vissza a zónázó vonat nem tud elindulni, mert nincs mozdonyvezető... Visszamegyek a személlyel barátomhoz, ő is, öccse is csodálatosan megtapossák a lábam... És csodálkoznak hogy ordítok... Azt, hogy hazafele eltaknyolok, már szinte észre se veszem...

Ad. 2.: Vagy én vagyok feszült, vagy más könnyen irritálható, de sikerült majdnem mindenkivel összeugatni a családból...

Apámékkal azért, mert úgy akarom élni az életemet, ahogy elterveztem, tehát 20-25 éves korom körül esetleg házasság, 28 után jöhet a gyerek, addig pedig felépítek egy biztos anyagi hátteret és praxist, ők pedig mindent a "Sorsra" bíznak, hogy a gyerek jön, amikor akar, azt az ember nem szabhatja meg, meg egyántalán, az ember életét "Isten" egyengeti. Nem vagyok ateista, sőt, hiszek abban, hogy van egy felsőbb hatalom, de hülyeségnek tartom az emberi életet "Isteni útnak" felfogni. Meg amúgy is, nem azért szedek fogamzásgátlót és vagyok képes hónapokra szexmentességre fogni magam akár egy kimaradt tabletta miatt is, mert olyan nagyon vágyom egy gyerekre. 10 év múlva esetleg lehet róla szó.

Nagyanyámmal is remekül megtaláltuk egymást... Ő úgy látja, nem tanulok, cseszeget. Cseszeget, ergo felbaszom az agyamat és nem tudok a tanulnivalókra koncentrálni. Úgy érzem, tökéletesen hülyének néz az újabban elég durván előjövő tükörfóbiám miatt, és hogy a pánik és idegbaj elől inkább a konyhaművészetbe menekülök... Vagy Baluhoz, mert ő az egyetlen, aki valamennyire értékel...

Anyám egész egyszerűen megsértődött, mert állítólag nem hívtam meg a szalagavatómra... A vicc az egészben az, hogy legalább ötször elmondtam neki, hogy a 4 napos szalagavató 3 napjára kapok napi 2 jegyet, ami mellé tudtam még plusz hármat szerezni, de valószínűleg a szombati, szalagtűzős előadásra nem fogok tudni neki még egy jegyet szerezni, mert nem fog beférni a tömeg a művelődési házba, úgyhogy jöjjön apámékkal. De ő nem jön velük... 

Ad.3.: A família tökéletesen keresztbe tudja húzni a terveimet. Baluval és barátnőmmel filmnézős-Baileysezős-összegabalyodós szilvesztert terveztünk... Na mármost, ebből egyik se fog megvalósulni, mert anyámat kell pesztrálnunk, aki nem maradhat egyedül otthon, neogy elcsámborogjon kocsázni. Tehát alkohol nem lehet a házban, horror/akciót nem nézhetünk, mert anyám szívbajos és még a hangoktól is hajlamos parázni... Gyanítom, egész este egy pohár narancslé fölött fogunk ülni, kártyázunk, éjfélkor beengedjük a kutyákat, koccintunk gyerekpezsgővel, hajnal egykor pedig mindenki külön-külön eltakarodik a saját ágyába... Kellemes kilátások.

Boldog Karácsonyt.