Úgy tűnik, mostanában nagyon rápörögtem a kutya-témára, mert folyton vele foglalkozom és próbálok minél jobb körülményeket biztosítani neki.
Namármost, felmerült egy téma a nagy világhálón, pontosabban kutyák versus éttermek.
Imádom a kutyámat, de tényleg. Sőt, imádok minden féle, fajta és formájú ebet (1-2 nyávogós-agresszív elkényeztetett dögöt leszámítva, de ott is a gazda nézte be a dolgot), de mindenféle állattal igyekszem jó viszonyt fenntartani.
Szeretnék az ebbel kismillió helyre eljutni, de legalábbis, ahova csak lehet. Az utóbbi időkben volt alkalmunk felmérni a környező kisebb vendéglátóhelyeket, amikor megálltunk innivalót venni és egy 5 perces pihenőt tartani a sétában. Az általános tapasztalat az az, hogy a kocsmákban még csak-csak eltűrik a kerthelyiségben a kutyát, máshol már arra ferde szemmel néznek, ha kikötöm a bolt elé. Vendéglőket még nem volt alkalmunk tesztelni, de ha nagy ritkán elszabadulunk a famíliával, nekem úgy tűnik, kerthelyiségben nem problémáznak miatta.
Nem ragaszkodom ahhoz, hogy Böske minden vendéglőbe jöjjön velem, nem is oda való. Valljuk be, elég furcsán mutatna a sok(?) kikent-kifent öleb és iskolázott kedvencek között az én játszótéri parasztkorcsom. (Mondjuk, azt hozzá kell tennem, hogy az átlag magyarnak a kutya nem egyenrangú társat jelent, hanem jó esetben díszt/használati tárgyat a kertben, emiatt igen furcsán néznek az emberre, ha állatostul megy valahova.)
Viszont, azt hiszem kell némi intelligencia ahhoz, hogy az ember elmehessen kutyástul vendéglőbe, mert illene felmérni, hogy mennyire tud az állat viselkedni, illetve a vendéglőnél is rá lehet kérdezni, hogy mennyire kutyabarát a fogadtatás. Ha a kutya tud viselkedni (értsd: nem mászik fel az asztalra, nem fogja végigugatni az étkezés idejét, nem zaklat más vendégeket kunyerálással és hisztivel, és összességében véve képes arra, hogy nyugodtan végigüljön 1-2 órát) és a vendéglő sem zárkózik el tőle, akkor azt hiszem, nyugodtan lehet kutyástól menni. Ellenkező esetben viszont nem csak a szomszédos asztaltársaságok étkezését zavarjuk meg, hanem a vendéglőt is kínos helyzetbe hozzuk, magunkról nem is beszélve. Sajnos, volt már alkalmam ilyen helyzethez:
Viszonylag jónevű étterem kerthelyiségébe ültünk le, szomszédos asztalnál jelentős szőke túlerő, kiegészülve egy csivavával és yorkieval. Volt ott még egy hasonlóan kistermetű valami, de sok vizet nem zavart, mert végig benn ült a táskácskájában és aludt.
A két másik kutya annál idegesítőbb volt. Mivel szabadon voltak engedve és a gazdáik nem különösebben foglalkoztak velük, így az egész ebéd ideje alatt fel-alá rohangáltak az étteremben, minden asztalnál megálltak kunyerálni és hisztizni, a yorkie minden második széklábat megöntözött, ha elhajtották, acsarkodott és 5 percenként próbálta meghágni a csivavát (ami igen aktívan tüzelt). Hadd nem mondjam, milyen zavarbaejtő volt az étterem közepén összeragadó csivi-yorkie páros. (Gazdik reakciója: "DECUKIIIIIIIIIK!!!!")
Alapvető dolog, hogy tüzelő kutyával kantársaságban sehova nem megyünk. A másik (számomra) alapvető dolog, hogy ha nem tudom behívni, leültetni és helyben marasztalni a kutyámat, akkor azzal nem megyünk sehova. Vagy ki kell kötni, ha már mindenáron jönnie kell. Csak egy pötty belegondolás kell.
A másik, amibe kicsit bele kell ásnunk magunkat, az a mások reakciója. Igenis van, aki nem hajlandó olyan helyen enni, ahol bármilyen szőrös élőlény előfordul, velük igyekezni kell kompromisszura jutni.
Számomra a vágy, hogy a kutya jöjjön velem mindenhova, az akkor fogant meg, amikor a Fressnapfban ránk szóltak, hogy nehogy már kinn hagyjam a kutyát a bolt előtt, mégis, hogy érezheti ott kinn magát? Bevallom, megdöbbentem. Úgy kellett odamennünk, hogy azt se tudtam, hogy milyen viszonyok vannak arrafelé... Vasárnap este 7kor már csak a Fressi volt nyitva, nekünk meg sürgősen kellett hám :) Tény, hogy nem étterem, de nagy általánosságban véve ma Magyarországon 1-2 helyet leszámítva, ahol sok külföldi vendég fordul meg, a kutya tiltólistán van.
Persze, ahhoz, hogy a kutya lekerüljön erről a listáról, ki kéne alakítani egy általános ebtartási kultúrát, a kutya iskoláztatása alap kellene, hogy legyen, ahogy a rendbentartása és a szocializálása is. Sajnos, ma a kutyatartók legalább fele úgy tart állatot, hogy épp csak addig foglalkozik vele, amíg elmegy mellette reggel, ad neki enni és elmegy mellette este, amikor hazaér melóból. Rám speciel még ma is érdekesen néznek, amikor a kutya lekísér boltba, vagy lemegyünk a Dunára fagyizni...
De, hogy összegezzem a dolgokat, ahhoz, hogy kutyák és emberek békésen meglegyenek a vendéglőkben, ahhoz legelőször a fejekben kéne rendet tenni. Azzal, hogy a kutya befekszik az asztal alá, nem visz be több mocskot, mint az ember a cipőjével (hacsak a kutya előtte nem vett jó kis iszappakolásos mocsárfürdőt, de akkor csak van annyi a gazdiban, hogy nem viszi be), sok esetben még egészségesebb is... Ha csak a parvo vírusra gondolunk itt, amit az ember a cipőtalpán szabadon hurcol, a kutyában viszont a védőoltás miatt nincs meg. Már, ha kölyökkorában megkapta a kötelezőket. Jó esetben a konyhának közelébe sem kerül, tehát az ételbe nem kerül kutyaszőr, nem fertőzi meg. Ezt el kéne fogadnia annak, aki kutyát maximum képeslapon akar látni, nemhogy egy vendéglőben.
Azonban a kutyásnak is el kell fogadnia a másik álláspontját. Ha lehetőség van rá, akkor inkább az étterem túlfelén foglaljanak helyet, vagy kerthelyiségben.
Az allergiások külön kategória, ők azt hiszem, teljesen jogosan szólalnak fel.
Tudom, hogy az ÁNTSZ szigorúan bünteti az állatok éttermekbe való bevitelét (amit kicsit elavultnak érzek, de ők tudják) és a vendéglősök rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak, ha nincs kerthelyiség, hiszen a kutyt nem engedhetik be. VISZONT: azt hiszem, a legtöbb értelmes kutyatartó felfogja, ha valaki azt mondja nekik, hogy "Elnézést kérünk, de a kutyát nem engedhetjük be az ÁNTSZ szabályozása miatt." Az értelmesebbje szó nélkül otthagyja, vagy kiköti a kutyát. Az viszont nem módszer, hogy kiordítják az embert a helyiségből.
Meg kell tanulni, hogy fogyasztói társadalomban érünk és akármilyen rossz is ez egyeseknek, itt most már nem a fogyasztó van a kiszolgálóért, hanem a fogyasztó fizet a kiszolgálónak, ergo a fogyasztó a kiszolgáló fölött áll, a szó az övé, a kiszolgálónak a lehetőségaihez mérten teljesítenie kell azt. Ez van. Építsünk kultúrát.
