Túl vagyunk végre azon az ótvar 2010-en... Bevallom, nem az én évem volt. Soha előtte nem veszekedtem ennyit nagyanyámmal, jártam kórházban, bőgtem és hasonlók... Voltak sokáig tartó mélypontok, hirtelen fellángolások, éreztem úgy hetekig, hogy üres vagyok, utána a hetekig tartó nyomottságot semmiből előtűnő eufória vette át - néhány napig.
Kávéfüggő lettem, inszomniás, előjött a tükörfóbiám, Bencém elpusztult.
Meglett az angol felsőfokúm, Baluval másfél évesek lettünk, elkezdtem aktívan foglalkozni a kutyával.
Hülyére tanultam magam, majdnem minden időm a tananyaggal telt, és néha úgy éreztem, semmi értelme.
Ez volt. Amit erre az évre tervezek (és a felét se fogom betartani, magamat ismerve): nem húzom fel magam nagyanyám piszkálódásán és megpróbálom az ő szemszögéből is látni a dolgokat; tanulni, nagy hatásfokkal; sikeres érettségit tenni; bejutni az állatorvosira; elköltözni otthonról; építeni a kapcsolatomat Baluval.
Amúgy Szilveszter jó volt, négyen összeültünk filmezni nálam (Fűrész 1-4 lement az éjjel), anyámmal nem volt semmi gond és még jól is éreztük magunkat. Én legalábbis biztosan... Utána Baluval még tartottunk kettesben egy "utószilvesztert", azóta az izomláztól alig tudok menni...
