HTML

Végre 2011

La nina 2011.01.02. 22:07

 Túl vagyunk végre azon az ótvar 2010-en... Bevallom, nem az én évem volt. Soha előtte nem veszekedtem ennyit nagyanyámmal, jártam kórházban, bőgtem és hasonlók... Voltak sokáig tartó mélypontok, hirtelen fellángolások, éreztem úgy hetekig, hogy üres vagyok, utána a hetekig tartó nyomottságot semmiből előtűnő eufória vette át - néhány napig.

Kávéfüggő lettem, inszomniás, előjött a tükörfóbiám, Bencém elpusztult.

Meglett az angol felsőfokúm, Baluval másfél évesek lettünk, elkezdtem aktívan foglalkozni a kutyával. 

Hülyére tanultam magam, majdnem minden időm a tananyaggal telt, és néha úgy éreztem, semmi értelme.

Ez volt. Amit erre az évre tervezek (és a felét se fogom betartani, magamat ismerve): nem húzom fel magam nagyanyám piszkálódásán és megpróbálom az ő szemszögéből is látni a dolgokat; tanulni, nagy hatásfokkal; sikeres érettségit tenni; bejutni az állatorvosira; elköltözni otthonról; építeni a kapcsolatomat Baluval.

Amúgy Szilveszter jó volt, négyen összeültünk filmezni nálam (Fűrész 1-4 lement az éjjel), anyámmal nem volt semmi gond és még jól is éreztük magunkat. Én legalábbis biztosan... Utána Baluval még tartottunk kettesben egy "utószilvesztert", azóta az izomláztól alig tudok menni...

Címkék: szilveszter rinya

Szólj hozzá!

Ünnepi idegbaj

La nina 2010.12.18. 23:15

  Kiskarácsony, nagykarácsony... Hátam közepére se kívánom az egészet. Meg amúgy is, most még inkább, mert összejött minden egy hét alatt.

 

Címkék: rinya

Szólj hozzá! · 1 trackback

Threesome

La nina 2010.11.23. 19:13

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Szólj hozzá! · 1 trackback

Éjjeli gondolatok a tudatmódosító szerek működésének magolása közben

La nina 2010.11.16. 23:46

 Kell egy kávé. Most, azonnal, így az éjszaka közepén. Meg egy ölelés Balutól és plusz egy szabadnap...

Címkék: rinya

Szólj hozzá!

Emlékeztetőül

La nina 2010.11.13. 17:21

 Csak, hogy el ne felejtsem a célkitűzéseimet:


 Jókora birtok Dunakeszi közelében, hozzá egy jól felszerelt állatorvosi rendelő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

+Kedvenc kutyafajtáim:

akita inu

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

orosz agár/barzoj 

 

 aussie/ausztrál juhász

 

 

 tricolor/red merle border collie (a merlék a gyengepontom)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hosszűszőrű skótjuhász minden színárnyalatban

 

 Bobtail (az öreg Bencém is bobtail volt és hihetetlenül hiányzik...)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Kangal

 

 Dobermann

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Belga juhász (főleg tervueren, de egy groenandaelt se utasítanék vissza)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tibeti masztiff

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ír farkasagár

 

Saarloosi farkas

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cehszlovák farkas

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jack Russel terrier

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Long post is looong...

 

 

Címkék: képes pozt

Szólj hozzá!

Kutyások vs. Vendéglők

La nina 2010.11.09. 23:28

  Úgy tűnik, mostanában nagyon rápörögtem a kutya-témára, mert folyton vele foglalkozom és próbálok minél jobb körülményeket biztosítani neki.

Namármost, felmerült egy téma a nagy világhálón, pontosabban kutyák versus éttermek.

Imádom a kutyámat, de tényleg. Sőt, imádok minden féle, fajta és formájú ebet (1-2 nyávogós-agresszív elkényeztetett dögöt leszámítva, de ott is a gazda nézte be a dolgot), de mindenféle állattal igyekszem jó viszonyt fenntartani.

Szeretnék az ebbel kismillió helyre eljutni, de legalábbis, ahova csak lehet. Az utóbbi időkben volt alkalmunk felmérni a környező kisebb vendéglátóhelyeket, amikor megálltunk innivalót venni és egy 5 perces pihenőt tartani a sétában. Az általános tapasztalat az az, hogy a kocsmákban még csak-csak eltűrik a kerthelyiségben a kutyát, máshol már arra ferde szemmel néznek, ha kikötöm a bolt elé. Vendéglőket még nem volt alkalmunk tesztelni, de ha nagy ritkán elszabadulunk a famíliával, nekem úgy tűnik, kerthelyiségben nem problémáznak miatta. 

Nem ragaszkodom ahhoz, hogy Böske minden vendéglőbe jöjjön velem, nem is oda való. Valljuk be, elég furcsán mutatna a sok(?) kikent-kifent öleb és iskolázott kedvencek között az én játszótéri parasztkorcsom. (Mondjuk, azt hozzá kell tennem, hogy az átlag magyarnak a kutya nem egyenrangú társat jelent, hanem jó esetben díszt/használati tárgyat a kertben, emiatt igen furcsán néznek az emberre, ha állatostul megy valahova.)

Viszont, azt hiszem kell némi intelligencia ahhoz, hogy az ember elmehessen kutyástul vendéglőbe, mert illene felmérni, hogy mennyire tud az állat viselkedni, illetve a vendéglőnél is rá lehet kérdezni, hogy mennyire kutyabarát a fogadtatás. Ha a kutya tud viselkedni (értsd: nem mászik fel az asztalra, nem fogja végigugatni az étkezés idejét, nem zaklat más vendégeket kunyerálással és hisztivel, és összességében véve képes arra, hogy nyugodtan végigüljön 1-2 órát) és a vendéglő sem zárkózik el tőle, akkor azt hiszem, nyugodtan lehet kutyástól menni. Ellenkező esetben viszont nem csak a szomszédos asztaltársaságok étkezését zavarjuk meg, hanem a vendéglőt is kínos helyzetbe hozzuk, magunkról nem is beszélve. Sajnos, volt már alkalmam ilyen helyzethez:

Viszonylag jónevű étterem kerthelyiségébe ültünk le, szomszédos asztalnál jelentős szőke túlerő, kiegészülve egy csivavával és yorkieval. Volt ott még egy hasonlóan kistermetű valami, de sok vizet nem zavart, mert végig benn ült a táskácskájában és aludt.

A két másik kutya annál idegesítőbb volt. Mivel szabadon voltak engedve és a gazdáik nem különösebben foglalkoztak velük, így az egész ebéd ideje alatt fel-alá rohangáltak az étteremben, minden asztalnál megálltak kunyerálni és hisztizni, a yorkie minden második széklábat megöntözött, ha elhajtották, acsarkodott és 5 percenként próbálta meghágni a csivavát (ami igen aktívan tüzelt). Hadd nem mondjam, milyen zavarbaejtő volt az étterem közepén összeragadó csivi-yorkie páros. (Gazdik reakciója: "DECUKIIIIIIIIIK!!!!") 

Alapvető dolog, hogy tüzelő kutyával kantársaságban sehova nem megyünk. A másik (számomra) alapvető dolog, hogy ha nem tudom behívni, leültetni és helyben marasztalni a kutyámat, akkor azzal nem megyünk sehova. Vagy ki kell kötni, ha már mindenáron jönnie kell. Csak egy pötty belegondolás kell.

A másik, amibe kicsit bele kell ásnunk magunkat, az a mások reakciója. Igenis van, aki nem hajlandó olyan helyen enni, ahol bármilyen szőrös élőlény előfordul, velük igyekezni kell kompromisszura jutni.

Számomra a vágy, hogy a kutya jöjjön velem mindenhova, az akkor fogant meg, amikor a Fressnapfban ránk szóltak, hogy nehogy már kinn hagyjam a kutyát a bolt előtt, mégis, hogy érezheti ott kinn magát? Bevallom, megdöbbentem. Úgy kellett odamennünk, hogy azt se tudtam, hogy milyen viszonyok vannak arrafelé... Vasárnap este 7kor már csak a Fressi volt nyitva, nekünk meg sürgősen kellett hám :) Tény, hogy nem étterem, de nagy általánosságban véve ma Magyarországon 1-2 helyet leszámítva, ahol sok külföldi vendég fordul meg, a kutya tiltólistán van.

Persze, ahhoz, hogy a kutya lekerüljön erről a listáról, ki kéne alakítani egy általános ebtartási kultúrát, a kutya iskoláztatása alap kellene, hogy legyen, ahogy a rendbentartása és a szocializálása is. Sajnos, ma a kutyatartók legalább fele úgy tart állatot, hogy épp csak addig foglalkozik vele, amíg elmegy mellette reggel, ad neki enni és elmegy mellette este, amikor hazaér melóból. Rám speciel még ma is érdekesen néznek, amikor a kutya lekísér boltba, vagy lemegyünk a Dunára fagyizni...

De, hogy összegezzem a dolgokat, ahhoz, hogy kutyák és emberek békésen meglegyenek a vendéglőkben, ahhoz legelőször a fejekben kéne rendet tenni. Azzal, hogy a kutya befekszik az asztal alá, nem visz be több mocskot, mint az ember a cipőjével (hacsak a kutya előtte nem vett jó kis iszappakolásos mocsárfürdőt, de akkor csak van annyi a gazdiban, hogy nem viszi be), sok esetben még egészségesebb is... Ha csak a parvo vírusra gondolunk itt, amit az ember a cipőtalpán szabadon hurcol, a kutyában viszont a védőoltás miatt nincs meg. Már, ha kölyökkorában megkapta a kötelezőket. Jó esetben a konyhának közelébe sem kerül, tehát az ételbe nem kerül kutyaszőr, nem fertőzi meg. Ezt el kéne fogadnia annak, aki kutyát maximum képeslapon akar látni, nemhogy egy vendéglőben. 

Azonban a kutyásnak is el kell fogadnia a másik álláspontját. Ha lehetőség van rá, akkor inkább az étterem túlfelén foglaljanak helyet, vagy kerthelyiségben.

Az allergiások külön kategória, ők azt hiszem, teljesen jogosan szólalnak fel.

Tudom, hogy az ÁNTSZ szigorúan bünteti az állatok éttermekbe való bevitelét (amit kicsit elavultnak érzek, de ők tudják) és a vendéglősök rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak, ha nincs kerthelyiség, hiszen a kutyt nem engedhetik be. VISZONT: azt hiszem, a legtöbb értelmes kutyatartó felfogja, ha valaki azt mondja nekik, hogy "Elnézést kérünk, de a kutyát nem engedhetjük be az ÁNTSZ szabályozása miatt." Az értelmesebbje szó nélkül otthagyja, vagy kiköti a kutyát. Az viszont nem módszer, hogy kiordítják az embert a helyiségből.

Meg kell tanulni, hogy fogyasztói társadalomban érünk és akármilyen rossz is ez egyeseknek, itt most már nem a fogyasztó van a kiszolgálóért, hanem a fogyasztó fizet a kiszolgálónak, ergo a fogyasztó a kiszolgáló fölött áll, a szó az övé, a kiszolgálónak a lehetőségaihez mérten teljesítenie kell azt. Ez van. Építsünk kultúrát.

Szólj hozzá!

Baleset

La nina 2010.11.08. 21:41

 Tegnap Böske (a kutya) sétáról hazafelé megroppanotta a lábujját. Pedig pénteken be akartunk sétálni a Városba, de asszem ezt kénytelenek leszünk kihagyni, túl sok a beton az úton, ez meg nem tesz túl jót, mégha nem is fájlalja... Mindenesetre, ha az idő is úgy akarja, vasárnap bevonatozunk és lemozgatjuk barátnőm goldiekölkét, Böskének sem fog ártani, ha szokja a nyüzsgést :) Még mielőtt megérkezik valami ehhez hasonló csöppség: 

Szólj hozzá!

La nina 2010.11.05. 10:32

 Újabban elhanyagoltam a blogot... Bevallom, nem volt sem ihletem hozzá, sem energiám.

BTW, rákaptam a sétára. De nem arra, amikor fogom a kutyát és egészségügyi sétaként körbeviszem a falu mögött, hanem a hosszú, sok kilométeres sétákra és akármennyire is fárasztó legyalogolni azt a 15-20 km-t, jól esik. Rendszeresen begyaloglok az ebbel a szomszédos városba (oké, csak 8 km, de ha a hegyen keresztül megyünk, akkor lehet, hogy van több is), szórakozásból. Meg hogy a szutyok dög szokja a kulturált közlekedést városban, és ha este megyünk, akkor ne ugorjon neki minden szembejövő kutyának (mert itt általában este járatják meg őket). Eddig egész jól halad, egy kemény "Hagyd, gyere!" el tudja téríteni a balhézástól.

Azért a legutóbbi sétánk után kaptam fejmosást rendesen... 20 km séta után pihentünk egyet anyámnál, utána alig bírtunk kicammogni a vonathoz. Azért ritka, hogy a kutya olyan fáradt, hogy a közvetlenül mellette őrjöngő kutyákra épp csak ránéz. Azt hiszem, aznap éjjel ő is jól aludt :)

Én viszont most lépek vissza az agytörzsi hálózatos állományhoz, van még 10 oldal tanulnivaló jegyzetem.

 

 

Szólj hozzá!

Kémia

La nina 2010.09.26. 11:01

 

Szeretem a kémiát. Ahogy egyik anyagból egy másikat alkotunk, ismerve a folyamat milyenségét, hogy mi megy végbe és hogyan, ez mind csodálatraméltó.

A kémia mindennek az alapja. Ha nem lenne, nem tudnánk, miből áll a testünk. A kémia választ ad a legalapvetőbb sejtek működésére.

Kémia nélkül nem lennének színek a világban, nem lennének gépek, nem lenne semmi. Az ősember, aki a barlangok falára rajzolt, is kémiát használt.

Miért nézzük akkor le ennyire ezt a tudományágat?

Sokaknak csak az jut eszébe a kémiáról, hogy jaj, de jó, sárga anyagból lett kék, milyen látványos. A látvány megfogja az embereket, de még így is, ha valaki egy nyúlfarknyi mondatot ejt arról, hogy mi is történt a szemük előtt, elfordítják a fejüket és legyintenek. "Tudósbeszéd, szakszöveg."

Pénteken voltam a Kutatók éjszakáján. Habár csak két előadást látogattam meg, azt kellett tapasztalnom, hogy ha nincsenek hozzáértő érdeklődők, a profok már nem is fejtik ki a dolgokat. Az egyik nyílt előadás volt, ott nagyon szép, látványos kísérleteket hajtottak végre, de nem tudtuk, milyen anyagokkal.

A másik előadás viszont lenyűgözött. Hullafáradt voltam már, a front miatt a fejem majd' leszakadt, de magyaráztak. Imádom, ha elmagyarázzák a történteket és jó volt tudni, hogy milyen jellegű anyaggal gyújtogattak előttünk.

A kémiához gyomor kell. Nem mindenki bírja a némelyik reakciónál felszabaduló különböző gőzök-gázok orrfacsaró, néha bűzös, hányingerkeltő szagát, de én szeretem. Tudom, hogy igen, ott valami történt.

Nem vagyok profii kémikus, sőt, még csak középiskolás szinten tanulom. De ha bemegyek a szertárunkba, jó érzés fog el, mert tudom, hogy az anyagok, amik körül vesznek, mindennek a fölépítői.

Szeretem a kémiát.

Szólj hozzá!

Mindenki hülye, csak én vagyok trolibusz

La nina 2010.09.22. 16:04

Egy általam látogatott fórumon kicsit elfajultak a dolgok. Na jó, nagyon.

A dolgok ott kezdődtek, hogy Magyarországra jön a D'espairsray. Imádom őket, még ha nem is lett túl fényes az utóbbi néhány kiadványuk.

Megalakult a Street Teamjük, hadd ne mondjam, miben segítették a koncertre látogatókat (semmiben), annak ellenére, hogy a ST-nek lenne elvileg a feladata egy alapszintű tájékoztatás arról, hogy hogy lehet eljutni a koncert helyszínére, olcsó szálláslehetőségek elérhetősége azoknak, akik nem tudják megoldani az este a hazajutást, plusz kapcsolatot tartani a külföldiekkel.

Most pedig, egy héttel a koncert előtt megy a fent említett fórumon a sírás, hogy jaj, nem tud hazamenni, nincs hol megszállnia, satöbbi. Eddig valamennyire szerettem ezt a fórumot, mert a nagy átlag képes volt használni a fejét és lehetett velük beszélgetni, de ez a hirtelen színvonalesés szíven ütött.

1.) Értem én, hogy főleg a közép-késő tizenévesek alkotják ennek a szubkultúrának a magját, de azért annyit már ettől a korosztálytól is el lehet várni, hogy használja az fejét és mielőtt elkezd hisztizni, végiggondolja a lehetőségeit.

2.) Felmerült, hogy kinek mennyire rossz - megjegyzem, ez egy teljesen független, és véleményem szerint semleges fórumon, ZENEI topikban -, mennyire nem tud élni, milyenek a körülményei és honnan szedte a pénzt a jegyre. Most őszintén... Ez a téma kötődik a Despához? Mert szerintem rohadtul nem.

3.) Ha már csatlakozik valaki egy társasághoz, közösséghez, fórumhoz, akármihez, próbáljon már meg igazodni kicsit a színvonalhoz. Voltam én is kiscsoportos azon a fórumon, de ha nem éreztem, hogy a kommentem megütné az elvárásokat, inkább nem szóltam bele az éppen folyó beszélgetésbe.

4.) Olyan nehéz lenne kihúzni az agyunkat a fenekünkből és önállósítani magunkat? Tök jó, hogy az itteni szervezőfejes eddig mindent megpróbált a nagy többség igényeihez igazítani, hogy probléma nélkül lezajlódjon minden, de most nem ő szervezi ezt a koncertet, hanem egy országos, ha nem nemzetközi gárda, akiknek nem az a céljuk, hogy a csitrik igényeinek benyaljanak, hanem hogy idehozzák a zenekart, megszervezzék az összes technikai részét a dolognak és innentől kezdve őket nem érdekli, hogy ki hogy oldja meg a be- és hazajutást.

 

Nem nehéz használni azt a jó kis szervet ott a homlokunk mögött, különösebb fáradság se kell hozzá. Mégis, akkor miért esik sokaknak ennyire nehezére?

Címkék: fórum koncert kiakadás

Szólj hozzá!

Hogyan kell könnyedén végkimerülni?

La nina 2010.09.21. 17:38

Nem vagyok normális, és ez egyre inkább kezd bebizonyosodni.

Sőt, ez már akkor elkezdett bebizonyosodni, amikor elkezdődött a tanév és (az amúgy is lehetetlen) órarendembe még bepasszíroztam négy db különórát. Én marha meg pluszban jelentkeztem érettségi előkészítőre.

Tehát jelenlegi állapot: Hétfőtől csütörtökig reggel héttől este ötig-hatig (jó esetben) figyelek órán, utána hazamegyek és magolok úgy éjfélig. Eddig legalább a péntekem nem volt gázos.

Októbertől kezdve szombaton is lesznek óráim.

Igen, ezt csinálja egy átlag 19 éves, érettségire készülő lány, akinek feltett szándéka bejutni az állatorvosira.

Most már legalább eljutottam arra a szintre, hogy nem izgat, ha a fölösleges tárgyakból szarul állok (ha már leadni nem engedik)...

Címkék: suli

Szólj hozzá!

La nina 2010.09.19. 21:47

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha belegondolok, hogy két éve még belepirultam az ehhez hasonló képekbe... Ma meg...

Szólj hozzá!

Családi összejövetel

La nina 2010.09.19. 17:47

Vannak dolgok, amiktől kénköves agyfrászt (de mondhatnám azt is, hogy agyfaszt) kapok. A családi összejövetelek tipikusan ebbe a kategóriába esnek.

Ennek azért előzményei is vannak, hiszen nem éppen fényes a kapcsolatom egyetlen ősömmel sem (na jó, apámat leszámítva, de vele jó, ha kéthavonta találkozom), ha pedig összeülünk, valami miatt mindig megtalálnak.

Mostanában főleg a barátom miatt és főleg a közvetlen rokonság, akikkel élek.

Egész egyszerűen nem fér a fejembe, hogy ha már másfél éve tart egy kapcsolat, miért nem lehet azt elfogadni. De legalább megtűrni és nem kamu indokokkal jönni, mint hogy más az életvitele, mint nekünk.

Tény, ő sosem élt kötött szabályok szerint, szabadidejében akkor kel és fekszik, amikor akar, kissé öntörvényű és nagyon hibbant. Ez pedig tűrhetetlen. Én viszont szeretem.

De nem erről akartam írni, csak példának hoztam. Manapság dobálóznak az emberek a nagy szavakkal, hogy elfogadás, megtűrés, de miől szól? Kirakunk valamit a kirakatba, magunkban pedig ugyanúgy szidjuk tovább a másikat.

Helló világ, hol az elfogadás?

 

 

Szólj hozzá!

La Nina

La nina 2010.09.18. 21:29

"La Nina

Az El Niño-val összevetve a La Niña (leánygyermek) a Csendes-óceán trópusi területeinek középsõ és keleti részén elõforduló, a normálisnál hidegebb tengerfelszínt jelenti.

 

 

La Niña idején a keleties passzátszelek megerõsödnek, és Dél-Amerika nyugati partjainál a hideg víz feláramlása intenzívebbé válik. A tengerfelszín hõmérséklete 4 Celsius-fokkal az átlagos alá esik. Ezt anti-El Niño-nak vagy egyszerûen „hideg eseménynek” vagy „hideg epizódnak” nevezik. A La Niña nagyon stabillá teszi a légkört, és közel ellentétes éghajlati hatásai vannak, mint az El Niño-nak.

Ez a jelenség durván fele olyan gyakran fordul elõ, mint az El Niño."

Nem időjárási blognak szánom ezt, sőt. Egész egyszerűen csak hasonlítok erre a két jelenségre. Kívülről érzéketlennek tűnhetek, hidegnek, belül viszont tombolok, őrjöngök és ezt szeretem kiadni a világ felé, a névtelenség homálya mögé bújva.

 

Sok mindent szeretek még. Szeretek olvasni. Szeretek írni, függetlenül attól, mi izgatja ujjaim hegyét. Szeretek enni, de még jobban sütni, másoknak. Szeretek beszélni, szeretek hallgatni. Szeretek ülni a szobámban, gondolataimba temetkezve. Szeretek tanulni, főleg biológiát. Szeretek másokkal lenni. Szeretem az állataim. Szeretek irányítani. Szeretem a testiséget.

Szeretek szeretni.

Nem egóblognak szánom ezt, nem szeretnék arról ömlengeni, hogy mi történt az adott nap velem. Lehet, hogy szó lesz néha róla, de gyakrabban fog előfordulni, hogy az agyamba ötlő vágyakat, érzéseket írom le, akár egy sor dühöngéssel, ha épp olyan hangulatban vagyok, akár egyetlen szóval. Nem napló lesz, nem akarom magamnak megtartani az életem.

Ha valami nem tetszik, van egy jól látható X a képernyő tetején, nyugodtan rá lehet kattintani.

Címkék: bemutatkozás

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása